Szabadság témájú pályázatra

 Helyezést nem ért el, de én nagyon szeretem ezt az írásomat.

Szabad akarok lenni 

Vasárnap reggel van. Hallom apám lépteit közeledni. Fejemre húzom a takarót, úgy teszek, mintha aludnék. Mélyeket lélegzem és szuszogva fújom ki. Nem sikerül átvernem.

- Kelj fel!

- Miért?

Tudom, miért kell felkelnem, de azért rákérdezek. Egyszer talán valami más választ kapok.

- A kocsmába pálinkáért!

Könyörgőre fogom.

- Apuci, lécci, hadd ne kelljen, nem akarok odamenni! Büdös van és az a sok koszos bácsi mind néz és mindig sokat kell sorba állni, lécci, hadd ne kelljen!

A válasz egy összeszűkülő szempár.

- Akarsz egy pofont?

Nem akarok pofont. Felkelek, felöltözöm. Olyan lassan csinálom, amennyire csak merem.

Elkészülök. Kimegyek a konyába. Anyám a kezembe nyomja az elnyűtt csíkos táskát, benne két  üres 2 decis pálinkás üveg és a pénz. Nem elég, hogy hazafelé kocognak a szatyorban az üvegek, még odafelé is, mindenki hallhatja a szégyenemet, aki mellett elmegyek.

Nézek rá, várom, hogy mondjon valamit, hogy védjen meg, de nem teszi. Elfordul, vizet enged a mosogatáshoz. Talán ő is a pofontól tart. Vagy attól, hogy egyszer apám majd őt küldi pálinkáért. De sosem őt küldi, hanem engem, vagy néha velem együtt a húgomat is.

10 éves vagyok. Szabad akarok lenni.

***

Nem bírom tovább, nyomnom kell. A szülésznő kiabál velem, hogy ne tegyem, de ezt már nem én irányítom, hanem valami nálam nagyobb erő. A gyerekem meg akar születni és én nem tudom visszatartani.

Az orvos már az arcomba üvölt.

- Ne nyomjon! A nyakán van a köldökzsinór, megfojtja!

Megáll az idő, benne én is. Sosem voltam még ennyire tehetetlen. Az orvos a két lábam közt, de semmit se látok a hasamtól, a lábam kikötve a kengyelben. A férfi idegesen, kapkodva mozog.

A magzatfigyelő monitor hangja megváltozik. Az addigi egyenletes ritmust egyre lassuló sípolás váltja fel.

- Mi történik? -kérdezem.

Nem felelnek.

- Mi a baj? -próbálkozom újra, de válasz most sincs.

Valaki odahúz egy műszerekkel teli asztalt. Az orvos még mindig a két lábam között. Nem mondanak nekem semmit, csak egymással beszélnek fojtott hangon.

- Elvágjuk! – hallom.

A szülésznő egy ollót vesz el az asztalról, az orvos kezébe adja. Mit akar elvágni? Hiszen még meg sem született a baba!

De közben mégis. Már kint is van. Néma csend: a baba nem sír, az orvos nem beszél.

- Miért nem sír? -kérdezem.

- Dolgozunk rajta – nem tudom, kitől jön a válasz. A baba hátát látom, ahogy egy pillanatra felemelik. Ijesztően lilás kék.

- Szívfrenkvencia?

- Nyolcvan.

- Apgar?

- Négyes.

- Folytassuk a lélegeztetést.

A világ összes ideje eltelik, mire egy halk nyöszörgést hallok.

- Freki?

- Száz felett.

- Apgar?

- Hatos.

- Na végre -mondja az orvos és végre felém fordul. -Asszonyom, a kislányát inkubátorba kell tennünk és fel kell szállíttatnunk  újszülött-mentővel Budapestre.

Kislány… Kislányom…

- Doktor úr, kérem, mondja már meg, hogy mi történt?

- A baba nyakára többszörösen rá volt tekeredve a köldökzsinór, ami szülés közben ráfeszült a nyakára és nem engedte megfelelően előrehaladni.

- De életben marad?

- Én most erre nem tudok válaszolni, majd a kollégáktól kell érdeklődni Budapesten.

Eltelik 2 nap. Saját felelősségemre elhagyom a kórházat, megyek Pestre a lányom után. A PIC inkubátorjai melletti monitorok csipogása karistolja az agyamat. Végre megtalálom a doktornőt, aki a lányomat kezeli. Beinvitál az irodájába.

- Üljön le, kérem. Egy kis vizet?

- Nem kérek, köszönöm. Csak azt szeretném tudni, mi van a lányommal, mert eddig senki nem mondott semmit.

-  Mint bizonyára tudja, felmerült az enyhe vagy középsúlyos hypoxiás-ischaemiás encephalopathia lehetősége.

- Hogy micsoda?

- Szülés közben oxigénhiányos állapot lépett fel.

- Nem, nem tudtam! -tényleg meg vagyok döbbenve.

A doktornő félrebillenti a fejét, de nem kommentálja a reakciómat.

- Tehát miután beszállították hozzánk az újszülöttet, vérgázt vettünk. Az eredmények alapján felmerült a jelentős oxigénhiányos állapot bekövetkezte.

- Ez mit jelent?

- Most folyamatos megfigyelés alatt tartjuk, mást nem tudok mondani.

- De mégis? Normális lesz? Vagy…

- Ezt most még nem tudjuk megmondani.

- Doktornő, kérem, ne rázzon le ennyivel. Mondja el, mik az esélyei? Nagyon kérem!

Most először néz rám úgy, hogy érzem, lát is engem. Felém hajol.

- Nézze, tényleg nem akarok jóslásokba bocsájtkozni. Enyhe esetben nehezebben fog szopni, talán kicsit lassabb ütemben fejlődik, de idővel normalizálódik az izomtónusa és teljesen átlagos életet tud élni. Az is lehet, hogy kívülről semmi sem látszik majd, de előfordulhatnak tanulási nehézségek, megkésett beszédfejlődés, figyelemzavar, koordinációs problémák. Súlyos esetben.. de ennyire ne szaladjunk előre. Hamarosan csinálunk még egy agyi EKG-t és egy MRI-t, addig kérem, legyen türelemmel.

Kitámolygok. 23 éves vagyok.

Szabad… nem lehet.

***

Nem tudom, ma milyen hangulatban jön haza. A vacsora mindenesetre már kész, a gázon várja, hogy rámelegítsek, amikor szükséges.

Az újságot az asztalra készítem. Olvasni próbálok, de túl fáradt vagyok hozzá.

Csörren a kulcs. Megjött.

- Mi a vacsora? – köszönés nélkül ül az asztalhoz.

- Szia. Zöldbabfözelék.

- Hülye vagy? Mikor ettem én meg a zöldbabfőzeléket?!

Nem vagyok hülye. Pontosan tudom, hogy 3 hete megette. Mindig felírom, mit főztem aznap és hogy hogy ízlett neki. Megtanultam már, hogy az ilyesmit ne bízzam a véletlenre.

- Vidd innen a francba, adj valami rendes ételt.

Kolbászt, kenyeret és paradicsomot veszek elő.  Ezt mindig megeszi. Hogy minek bajlódok a főzéssel… ja igen, tudom, minek. Mert ha egyszer egy nap nincs meleg étel, akkor azért ordít.

- Egész nap a főnököm baromságait kell hallgatnom, mindenért engem ugráltat, hát engedtessék már meg, hogy legalább itthon nyugtom legyen! És erre mi vár? Egy rendes tányér étel, olyan marha nagy kérés ez?

Nem felelek, semmi értelme, csak olaj lenne a tűzre.

37 éves vagyok, de 80-nak érzem magam.

Lenni akarok.

***

Reggel van, már próbálkoznak a nap első sugarai. Kinyitom az ablakot. A szomszédasszony megy el épp előtte.

- Szia, megyek a boltba, hozzak valamit?

- Szia! Nem kell semmi, de ha visszafelé jössz, ugorj be egy kávéra. Addigra a kenyér is megsül.

Integetünk egymásnak búcsúzóul. Beengedem a macskákat, akik hangos nyávogással biztosítanak róla, hogy már épp készültek éhen halni. A kutyám odavakkant nekik, de ez részéről inkább köszönés, mint ijesztgetés.

Ránézek a sülő kenyérre. Isteni az illata, betölti az egész teret. Nincs nehéz dolga, az egész ház alig 42 négyzetméteres. Cserébe nagy a kertje. Teleültettem virágokkal és zöldségekkel, mindig van mit nézni benne. Hatalmas fák árnyéka vigyáz rám és az állataimra.

62 éves arcom néz rám vissza derűsen a tükörből.

Szabad vagyok.

 

 

 

Hadd mutassam meg

 Az alábbi novella 2. helyezést ért el egy országos novella-pályázaton.

https://gyerekszoba.hu/csalad/uj-vilagra-nevelunk-nyertesek-nagel-zsuzsanna-hadd-mutassam-meg/

Gyere, kincsem, megmutatja a mama, hogyan kell masnira kötni a cipődet! Igen, tudom, hogy minden cipőd bebújós vagy tépőzáras, de eljön majd az idő, amikor valamit masnira kell kötnöd és azt egy ilyen nagyfiúnak már tudnia kell, te már nagycsoportos vagy! Na, ülj a mama ölébe, innen jobban fogod látni, a mama megmutatja neked a saját cipőjén. Először keresztbe tesszük ezt a két szálat, átdugjuk az egyiket a másik alatt és meghúzzuk a csomót. Tedd ide szépen az ujjadat, így ni, jajj, vigyázz, ne maradjon ott, mert akkor megcsomózlak, te kis csibész! Most 2 nagy nyuszifület formázunk, egyik füle erre, a másik füle arra, átbújtatom az egyiket a másik alatt, meghúzzuk a fülecskéket és már kész is a masni! Nem, kisszívem, nem fog fájni a nyuszinak, tudod, ez nem igazi nyuszi, ez csak a füle! Nem baj, ha szétbomlott, próbáljuk meg még egyszer! Először a csomó… ez az… most a nyuszifülek, egyik erre, másik arra… Így ni, nagyon ügyes vagy, látod, nem is volt nehéz!

 

Ne fárassz már, kisfiam, nem igaz, hogy a tanító néni nem mutatta meg nektek! A világ legegyszerűbb dolga megnézni, hány óra van! Tudod, amikor a nagymutató fent van a tizenkettesen, akkor van egész, a kicsik meg mutatják, hány az óra. Hogy-hogy melyik a nagymutató? Amelyik a hosszabb. Megőrülök, hozz már egy órát, ami nem digitális. Ja, hát én se tudom, hol van olyan. De milyen igazad van, a telefonon át tudjuk állítani! Szóval akkor nézzük: a kismutató megy a percekre, a számok között 5 perc van. Nem érted? Pedig nem bonyolult. Minden szám 5 percet ér, 12 szám van, az jelenti az 1 órát… az a mutató a másodperceknek van, azt ne nézd, az most nem érdekes. Szóval ott tartottunk, hogy 5 perc 12 számmal, az egy óra… na tudod, mit? Majd ha apa hazaért, ő elmagyarázza. Akkor majd ügyesen meg fogod érteni.

 

Tegnap befrendelt egy új csaj, full dope a vájbja.  Szerintem a többiek is shipelnek. Van itt rizz! Jaj, anya, ne legyél már ilyen cringe, mit nem értesz azon, amit mondok? Máskor meg az a bajod, hogy kempelek és már rögtön húzok is a haverokkal és nem beszélek veled, na most random beszélek, akkor meg itt boomerkedsz. Ja, azzal nem kell flexelni, hogy ismered a boomer szót! Csak ügyesen, anya! Szóval van egy új lány, 2 hete jár az a-ba, bejelölt a snapchat-en, nekem meg bejön, na. A többiek is adják, hogy jól passzolunk egymáshoz. Kicsit FOMO-s, mert minden bulin ott akar lenni, de amúgy nagyon slay, amikor táncol. Igen, azt jelenti, hogy jó vele lenni, ha így jobban érted.  Anyaaaa, hagyd a hajam, utálom, ha bizgerálod, nem érdekel, hogy kócos, direkt ilyen, jó? 2 órámba telt! Ha azt akarod, hogy lefordítsam neked, amit a Hugi mondott rólad délelőtt, akkor ne legyél Karen!

Nem sok időm van, mama, úgyhogy ma csak azt mutatom meg, hogy tudod felhívni messengeren Ildi nénit. Messenger. Olyan telefonféle, amin láthatjátok is egymást, ha akarjátok, de ez még nem a te szinted, mama, most egyelőre maradjunk simán a beszélgetésnél. Nézd, letöltöttem neked a régi telefonomra az appot… App. Mindegy. Ezt a kis kék buborékot nézd, amiben van egy villám. Nem tudom, miért pont villám, talán mert olyan gyorsan tudsz vele kapcsolódni. Tudom, hogy te a régi nyomógombos telefonodat szereted, de az már semmire se jó, nem is hallasz vele, meg nehéz is, mint egy féltégla. Meg fogod szeretni ezt is, de most tényleg nincs sok időm, nézzük meg, hogy tudod Ildi nénit felhívni. Nyomj rá. Nem kell ennyire, átlyukasztod szegény képernyőt, csak úgy egy kicsit. Megmutatom, jó? Na, most itt látod az ismerőseidet, anyut, aput, engem meg Hugit már beállítottam. Ildi nénit is mindjárt beteszem. Persze, hogy nem őt, hanem a... szóval hogy megtaláld. Most próbáld meg, menj rá a nevére, úgy, látod, ott van fölül egy telefon képe… jó, megvárom, míg megkeresed a szemüvegedet. Majd ne felejtsd el előbb mindig felvenni a szemüvegedet, ha fel akarsz hívni valakit. Most bökj rá… úgy… nagyon ügyes vagy, mama, fog ez egyedül is menni!

 

Csak lassan, anyu, így fogd a kanalat, ahogy mutatom, az egész kezeddel. Nem baj, ha kilötyög, majd kimosom. Csak nyugodtan, nem sietünk sehova. Jól van, nagyon ügyes vagy. Nem, apu nem fog bejönni. Biztosan nem. Emlékszel? Már 10 éve meghalt. Igen, tudtál róla te is. Jó, felírom neked, csak félek, hogy nem fogod tudni elolvasni. Tényleg csúnyán írok, de nem azért. Mindegy. Bekapcsoljuk kicsit a tévét, hogy ne legyen olyan csönd? Itt a távirányító. Csak azt a gombot kell nyomni, amit pirosra festettem, a többivel ne is törődj. Tudom, hogy megint elfelejtetted, nem kell pityeregned miatta, nincs semmi baj, előfordul az ilyen. Hadd mutassam meg…

 

Csolnoki kisszótár

 Csolnoki kisszótár

 

Szerencsére egyre többen választják otthonuknak szeretett kis falunkat. Viszont nem biztos, hogy mindig értik, vajon miről beszélnek a csolnokiak. Nekik készült ez a kisszótár.

 

A Bányász

Nem egy személy, vagy egy foglalkozás, hanem a kultúra sajátságos atmoszférájú helyi központja. Minden csolnoki családfája visszavezethető sváb és/vagy bányász ősökre. Az már teljesen mindegy, hogy mi magunk talán még szenet se láttunk élőben, mégis mindannyian ott érezzük magunkban őseink szénportól fekete vérét, ezért aztán büszkén valljuk magunkat bányászutódoknak. Akik természetesen a Bányászba járnak, mert ott mindig történik valami érdekes. Hol máshol főznek például még közösségben kocsonyát, hurkát, vadpörköltet? Hol tudna még tényleg együtt szórakozni, időt tölteni öreg és fiatal, csolnoki és nemcsolnoki, államtitkár és közmunkás?

 

Ezmegki?

A csolnokiak szájából az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés. Különösen akkor hallható, ha az utcán elhaladó illető arra utaló jeleket mutat, hogy nem átutazóban van, vagyis nincs nála bőrönd külföldi városok címkéivel, vagy nem visel kimonót, szárit, burkát, ellenben mondjuk kutyát vagy babakocsit tol maga előtt-mögött-mellett. Ilyenkor minden csolnokiban felágaskodik a lokálpatrióta és fontosnak tartja tisztázni, ki szív vele egy levegőt. Nem is annyira konkrétan a személy érdekli, hanem hogy kihez tartozik, milyen rokonságban áll bárkivel, aki tényleg csolnoki. Ha nincs ilyen kapcsolódási pont, az ezmegki teljesen átlátszóvá válik, a továbbiakban szót sem érdemel. Csüggedésre azonban semmi ok: hosszú évek kitartó munkájával, ha eleget zsezseg a különféle községi programokon és elég gyakran ír valamelyik csolnoki facebook-csoportba, az ezmegki átkerülhet a jaeztudomki kategóriába.

 

Földrajzi alapfogalmak

Nincs más mód: be kell járni, meg kell ismerni ezeket a helyeket, a nevüket pedig be kell magolni. Siffer, Heinrich (vagy Henrik)-hegy, Mókus, Kis-Gete, Nagy-Gete, Pollus-hegy kezdő szinten, merészebbeknek, kalandvágyóknak Spacceberg, Rórekker, Janza-dűlő, Hinten den Garten, Steinriegel, Ausatz. Ezek helyesírásából senki ne csináljon gondot, hiszen ahány helyen leírják, annyiképpen kanyarítják a betűk sorrendjét, ki hogy hallja azt éppen. Nem úgy, mint a Leányvárin fekvő, kisiskolások rémálmába illő Rückschuss Antal utca lakói, nekik nincs választásuk.

 

 

 

Kábel(tévé)

Kihalóban lévő médium, sokáig a helyi tájékoztatás legismertebb felülete. Előfordulási formája: Olvastam a kábelbe’. Volt idő, mikor hetvennél is több oldalon keresztül hirdette a maga lassú, végtelenített módján orvosaink rendelési idejét, az áramszolgáltató elérhetőségét (paradox módon mikor kellett volna leginkább ez az információ? amikor nem volt áram, így tévéadás sem), vagy épp Kati és Sanyi zsibvásárát a művház előtti placcon. Mára már szinte teljesen leváltotta a Facebook. Amit régebben a kábeltévének mondtunk el szobánk magányában, azt ma közvetlenül a falu teljes lakosságával tudathatjuk (legkedveltebb témák: elkóborolt kutyák, hangos fűnyírás, béna parkolás).  A nosztalgiát kedvelők azonban még megtekinthetik a kábeltévé gyorsan lapozható verzióját Csolnok község honlapján.

 

A Kisrét

Az ebben az évezredben születetteknek mondom, hogy nem volt mindig internet és közösségi háló. Volt viszont közösség és labdaháló. Foci, csavargás, szánkózás, birkózás. Zápor, kósza felhők, tűző nap, hóesés. Harangzúgás, kakasszó. Zsíros kenyér almával, vérre menő meccsek, focikapu melegítőfelsőből, fénylő szemű koszos, izzadt gyerekek. Félő, hogy ilyet már nem sokat lát a Kisrét.

 

Paplanosok

Más településeken azokat az iparosokat jelenti, akik anginba töltik a fosztott libatollat. Esetleg azokat a termetes, nagyhangú asszonyságokat, akik kapuról kapura csöngetnek be minden portára és ócsóért árulják a tiszta gyapjú, tiszta pamut ágyneműt. De nem úgy Csolnokon. Itt azokat a megszállottakat jelenti, akik ha esik, ha fúj (főleg akkor!) hatalmas pakkjukkal a hátukon felcaplatnak a Mókusra (nem állat, hegy!) és ellentmondva minden józan észnek a mélybe vetik magukat. Számomra teljesen érthetetlen módon valahogy a levegőben maradnak és ott keringenek egymás körül színes minifelhőket alkotva. Szerves látképét alkotják a csolnoki égboltnak. Gyanítom, egyszer majd nálunk fogják feltalálni az éjszakai siklóernyőzést is.

 

Függelék

Ne feledkezzünk el a tipikus csolnoki nevek helyes ejtéséről, hiszen legkönnyebben az árulja el a kívülállót, ha a Priegl, Bartl nevek kiejtésekor igyekszik németesen, a szó végi hangokat benyelve kiejteni azokat ahelyett, hogy  gördülékenyen egy -i betűt tenne a végére. A Seemannt nem z-vel, hanem sz-szel ejtse az, ki elvegyülne, a Szax nevet pedig még véletlenül se ,,e” hanggal.

 

Kisszótárunk természetesen bővíthető. Ha valaki úgy érzi, hogy a körülötte lévő csolnokiak egy szavát se érti, kérjük, küldje be a szöveglenyomatot szerkesztőségünkbe további elemzésre.

Csolnoki életképek

 

Csolnoki életképek

 

-         Jó napot!

-         Jó napot!

-         Te, ez ki volt?

-         A Thier lány férje.

-         Melyik Thieré? A Johann lánya?

-         Nem, a Francié. Akik fent laknak a Leányvárin.

-         A Rittlingék szomszédja?

-         Nem a Rittlingéké, hanem a Rittlignek a előző feleségének a sógornője lakik mellettük.

-         Ja, emlékszem, az ronda válás volt. Na de még mindig nem tudom, ki volt ez.

-         Hagyjad, nem érdekes, nem csolnoki.

-         Jó napot!

-         Jó napot!

-         Na ez meg ki volt?

-         Az új védőnő.

-         Jesszus, de fiatal! Van ennek gyereke?

-         Nincs.

-         Honnan tudod? Ismered?

-         Nem, de megnéztem facebookon.

-         Ja, láttad tegnap, hogy megint büdös jön Dorog felől? Írták a csolnoki csoportban

-         Nem, melyikben írták?

-         Amelyikbe én nem vagyok benne, pedig megígérted, hogy beteszel.

-         Jól van, na, most már tényleg meghívlak.

-         Jó napot!

-         Jó napot!

-         Na ezt kivételesen tudom, ki volt, a Priegl Manyi menye Telepről.

-         Jaja. Láttad a házukat? Teljesen be van füvesítve az egész udvar.

-         Mer’ a fiatalok má’ nem akarnak kertet művelni, nem bírják a munkát. Bezzeg a fűnyírót bőgetni vasárnap délben, az megy! Pedig akkor csendtilalom van!

-         Azaz. Meg egyébként is, mi pénzbe kerülhetett annak a hatalmas kertnek a befüvesítése? Vajon miből telik nekik?

-         Nekem még le kell mennem a boltba tésztát venni.

-         Mit főzöl?

-         Fisolenudlt.

-         És te ahhoz veszed a tésztát?!

-         Hát mit csináljak, nincs énnekem időm nyújtogatni, hát most is hogy elment az egész délelőtt, pedig csak a kukát akartam behozni. És már megint nem vitték el a szelektívet.

Gombát ennék

 

- Juliska, kimennék én gombászni!
- De Papa, hogy gondolod, még a gangra se tudsz kimenni egyedül, nemhogy az erdőbe!
- De Juliskám, úgy ennék egy kis gombát, muszáj lesz ahhoz kimenni az Iszalagosra, a Mári néne földje felől ott vannak a legnagyobb pöfeteg telepek.
- Papa, te 25 éve nem jártál az Iszalagoson.
- Én akkor is gombát ennék, Juliska. Nekem kell az.
- Veszek neked a közértbe'.
- De ne vegyél nekem a közértbe', annak semmi íze. Szólj a Ferinek, vigyen ki az Iszalagosra.
- Jól van Papa, jól van, Feri majd kivisz.

- Megjöttetek?
- Meg.
- Talált a papa gombát?
- Az ég áldjon meg, Julis, tényleg azt hitted, hogy fog? Mutogatott a botjával, hogy '76-ba ott talált rengeteg őzlábat, arra felé a susulykának van jó helye, de ahhoz ne nyúljak, mert mérgező, nehogy összekeverjem a szegfűgombával. Mi a jó istennek hagytad, hogy a fejébe vegye ezt a marhaságot?
- Szerettem volna, ha talál.
- De nem talált.

- Papa, sütöttem neked tojásos gombát.
- Abból, amit reggel szedtem?
- Abból, Papa, abból...

A háromgyerekes anyák nem

Pillantsunk be a társasági illemtankönyv azon fejezetébe, mely részletesen taglalja, mit nem illik egy háromgyerekes anyának.

• A háromgyerekes anyák nem tombolnak Depeche Mode-ra, torkuk szakadtából üvöltve, hogy Never let me down again.
   
• Nem főznek levest porból, nem sütnek krumplit mirelitből.
   
• Nem vízibicikliznek a Balatonon toplessben.
   

Tovább: http://www.babanet.hu/cikkek/a-haromgyerekes-anyak-nem

Ki neveli a gyerekemet?

A focihoz és a gyerekneveléshez mindenki ért. Össznépi játék ez, ahol mindenki feljogosítva érzi magát, hogy hozzáértőbb legyen bárkinél. A gyereknevelésbe beleszólni közösségi feladattá vált.

Mégis, ki neveli a gyerekemet? Nézzük csak.

1. A védőnő
Anyuka, ez a gyerek nem jól fejlődik. Nézze csak, itt a táblázat, eszerint 123 g-ot kellett volna az elmúlt héten híznia és 1,48 cm-t nőnie. Ehhez képest csak 119 g-ot hízott. No jó, nőtt 2,01 cm-t, de valószínűleg az sem normális. Adjon neki több tápszert. Ne szoptassa annyit, elkényezteti és szexuálisan fusz.., fruf…, szóval nem lesz normális sose.


Tovább: http://www.babanet.hu/cikkek/ki-neveli-a-gyerekemet

Anya fórumozik

A múlt félévben szervezetszociológia tantárgyból "Konfliktusok a szervezetben" címmel írtam esszét. Ahogy haladtam előre a téma kutatásában, úgy vált számomra egyre bizonyosabbá, hogy a csoportdinamika szabályai bizony nagyon is ráhúzhatók a netes fórumok életciklusára, ugyanazok a törvényszerűségek ismerhetők fel. A csoportok életének szakaszait (formálódás, viharzás, normálódás, teljesítés, felbomlás) felismerhetjük a topikok életében is.

Jó, ha tisztában vagyunk vele: a fórumozásnak is megvannak a maga normái –és ezzel nem a fórumszabályzat betartására gondolok, noha természetesen annak ismerete és alkalmazása nagyban meghatározza fórumozós pályafutásunkat.

Tovább: http://www.babanet.hu/cikkek/anya-forumozik

Hogyan neveljünk lányokat?

A most divatos gender-elmélet szerint a címben feltett kérdést nem is szabadna megfogalmazni, mert nem fiúkat és lányokat kéne nevelnünk, hanem egyenrangú, nemtől független emberpalántákat. Tulajdonképpen így is van, a nemi sztereotípiákra sokszor már újszülött kortól feleslegesen rájátszunk: a kislányokat rózsaszínben járatjuk, a fiainknak azt mondjuk, a fiúk nem sírnak, a lányok fülébe fülbevalót lövetünk, a fiúk haját tüsire nyíratjuk… De van néhány dolog, ami mellett az előítéletek vagy éppen a divatos elméletek ellenére is érdemes kitartanunk a nevelés során.

Tovább: http://www.babanet.hu/cikkek/hogyan-neveljunk-lanyokat

Hogy bírod?

Az utóbbi tíz évben adódott néhány olyan, nehéz élethelyzet, amikor az ismerősök támogatón-vigasztalón megpaskolták a kezemet, és megkérdezték: hogy bírod? A válasz mindig nagyon egyszerű: bírom, mert muszáj. Mert nem tehetem meg, hogy nem bírom, nem adhatom fel, nem vallhatom be, ha esetenként mégsem ilyen lovat akartam. Mert az biztos, hogy nem én kértem, kicsit sem vágytam ezekre a helyzetekre. És mégis vannak, és mégis meg kell velük küzdeni.

1. élethelyzet: Korán jött

Fekszem a kórházi ágyon. Pár órája szültem, ismételgetem magamban, hogy anya vagyok, gyerekem van, tényleg megtörtént. Igaz, a baba nincs mellettem, elvitte a Cerny mentő egy másik városba, egy másik kórházba, ahol van PIC, ahol van lélegeztető, na meg szakszemélyzet.

Fekszem az ágyon, és olyan űrt érzek, mint még soha. Tegnap ilyenkor még egyáltalán nem gondoltam volna, hogy mára anya leszek, hiszen még egy bő hónap hátra lett volna a szülésig. Ha a mentősök nem csináltak volna egy gyors polaroid fotót, egyáltalán semmi sem emlékeztetne arra, hogy anya lettem. A hasam nem lapos, a mellem nem tejel, csak a fénykép van.

Tovább: http://www.babanet.hu/cikkek/hogy-birod

Előrehozott Karácsony

Nem tudom, Te miben hiszel: angyalokban, Mikulásban, a végtelen szeretetben… De biztosan Te is tudod, érzed, hogy a karácsonyi kívánságoknak erejük van.

A Nagylányom a következő levelet írta pár hónappal ezelőtt (szöveghűen másolom):
,,Kedves jézuska. Eszt a levelet akkor írom amikor még nincs Karácsony. De már nagyon várom. Igaz hogy Szeptember 2-edike van szerda. És 5 óra 55 perc és ez a pontos idő. Most épp náthás vagyok. De azért mentem iskolába. Most éppen jól vagyok. anya csinált teát.
Na már mindent elmondtam csak azt nem hogy mit szeretnék.


Tovább: http://www.babanet.hu/cikkek/elorehozott-karacsony

Útmutató feleségekhez

Majd’ 20 évnyi együttélés után is gyakran kívánom, hogy bárcsak lenne egy könyvecske, melyben a férfiak számára útmutatót adnak a felségekhez - barátnőkhöz, kolléganőkhöz, lánytestvérekhez stb. Persze nyilván vannak okos tanácsadó kiadványok, de le merném fogadni, hogy ezeket szinte kivétel nélkül mind férfiak írták. Ezért most én vállalkozom erre a lehetetlen küldetésre.

Ha pasi lennék, akkor talán azt a címet adnám az útmutatómnak, hogy ,,Így neveld a házisárkányodat”, de mivel nőből vagyok, ezt nagyon ronda dolognak tartanám, ezért  inkább ezt hagyjuk is. Ugorjunk inkább az érdemi részre.

Tovább: http://www.babanet.hu/cikkek/utmutato-felesegekhez

Az internet trolljai

Ahogy nagyra becsült szerkesztőm mondja: minden oldalnak kell egy troll. Vagyis egy olyan figura, aki a neten éli ki elfojtott agresszióját, a fő megmondó-ember, akinek stílusa hol szórakoztató, hol idegesítő.

Üssünk fel egy szociálpszichológiai tankönyvet: megtaláljuk benne a troll viselkedésének tipikus mozgatórugóit az ,,áthelyezett agresszió” címszó alatt. Lényege, hogy az alany tényleges frusztrációjának okozója túlságosan hatalmas, vagy túlságosan nehezen megközelíthető ahhoz, hogy közvetlenül bosszút lehessen állni rajta, ezért a jóember egy harmadik személlyel szemben lesz agresszív. Kitűnő területe a kitörésre váró agressziónak a net, ahol arctalanul, következmények nélkül lehet kötekedni, csak úgy l’art pour l’art, a kötekedés kedvéért.

Tovább http://www.babanet.hu/cikkek/az-internet-trolljai

A soha meg nem születő gyerekek

Hány gyereked van? És hányat szeretnél igazán, tiszta szívből, ösztönből, szeretetből? Neked is vannak soha meg nem születő, vágyálom gyerekeid, akikre a lelked vágyik, de az agyad dönt helyette? Nekem vannak. De ez maradjon köztünk.

Amikor kislány voltam, standard módon két gyereket szerettem volna, két kislányt. A nevüket ugyan nem találtam ki előre, de az nem is tűnt olyan fontosnak.

Aztán amikor feleség lettem, a házasságunk kezdetén még négy gyerekről beszéltünk. Mivel minden nagy utazás egyetlen lépéssel kezdődik, először megszületett a fiam. Az ő születése nem volt könnyű, ezért sokáig visszaesett a tervezett létszám kettőre.

Tovább: http://www.babanet.hu/cikkek/a-soha-meg-nem-szuleto-gyerekek

Világnagy Panasziroda

Néha nem úgy mennek a dolgaink, ahogy azt mi elterveztük. Ilyenkor jól jönne egy Központi Panasziroda, ahová minden nyűgünket megírhatnánk, és onnan a megfelelő helyre továbbítanák azokat. Nos, mi elfogtunk néhány levelet, és közzé is tesszük azokat.

1. levél

Tárgy:  mosolytalanság miatti panasz

Tisztelt Mosolyfény Lovagrend!

Panaszom tárgya a közöny és a lélektelenség eluralkodása a helyi orvosi rendelő ultrahangos osztályán. Az ott dolgozó szonográfusokat úgy idomítják, hogy a vizsgálóasztalukra kerülő nőket tekintsék egységesen káposztafejeknek, akiknek az agyi kapacitásuk nem teszi lehetővé, hogy bármilyen információt is befogadjanak, épp ezért felesleges lenne egy szóval is kommentálni számukra a vizsgálatot.

Tovább: http://www.babanet.hu/hetrol-hetre.php?content=articles-3090

A gyerek, aki nem olvasta a Nagykönyvet

A gyerek, aki nem olvasta a Nagykönyvet

Ahogy mondani szokták: először voltak elveim, aztán lettek gyerekeim. Gyakorló 3 gyerekes szülőként belátom: minden egyes gyerek születésével felül kell bírálni és újra kell fogalmazni akár az alapelveket is. Sajnos az egészségügyben, családellátó rendszerekben dolgozók között nem mindenki látja át, hogy a gyerekek önálló egyéniségek, nem pedig kockafejek, akik a Nagykönyv szerint fejlődnek.

Nemrégiben levél érkezett az új (fiatal, gyerektelen) védőnőtől, aki pár hónapja váltotta fel a nyugdíjba vonult, minden tekintetben tökéletes Kati néninket, hogy legyek kedves levinni a 4 éves gyerekemet státuszvizsgálatra, mivel kötelező. Időpontot is megadott, melyik nap, hány órakor. Azt most ne firtassuk, hogy aki dolgozik, az hétköznap délelőtt hogyan jár védőnőhöz, egészséges rendelésre.

Tovább: http://www.babanet.hu/hetrol-hetre.php?content=articles-3082

Babás blogok fejlődéstana

Amikor az ember sokat használja az internetet, nem tudja megkerülni az ilyen-olyan tematikus blogokat: én-blogok, gasztroblogok, technikai blogok…  a sor végtelen. Aztán egyszer csak szükségét érzi, hogy ő maga is írni kezdjen az életéről, a gondolatairól. És miről másról tudna leghitelesebben írni egy nő, mint az anyaságról. Nézzük, milyen fejlődési állomásai is vannak a babás blogoknak.

(A következőben leírtak a fantázia termékei, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve J )

Tovább http://www.babanet.hu/hetrol-hetre.php?content=articles-3085

Állásinterjúra megyek

Állásinterjúra megyek

Állásinterjúra megyek. 12 éve voltam utoljára ilyenen. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy 10 éve vagyok itthon ,,gyerekezni”, azaz a közhiedelem szerint ennyi ideje vagyok itthon lábat lógatni és semmit-tenni. Most viszont egy társadalmilag igen értékes, elismerésre méltó lépésre szántam el magam: vissza szeretnék térni a munka világába, újra hasznos szeretnék lenni, és nem csak a családom számára. Vissza a felnőttek közé.

Már két hete tudom, hogy ma állásinterjúra kell mennem. Két hete van ökölben a gyomrom, azóta vannak rémálmaim. Nem akarom, de muszáj. Miattam, a gyerekek miatt, a család miatt –bíztatom (áltatom?) magamat.

Tovább: http://www.babanet.hu/hetrol-hetre.php?content=articles-3080

Cukormáz nélkül a terhességről

Romantikus filmeken szocializálódva a terhességet teljesen másnak képzeltem leányként, mint amilyennek aztán tényleg megéltem. A filmekben a nő gyertyafényes vacsora közben átadják a férfinak a kis csomagocskát, benne egy hófehér kiscipővel, jól meghatódnak, snitt. 2 vágókép nagy pocakkal, idióta mosollyal, végül 3 perc vajúdás és szülés. Na, ebből semmi sem ilyen a valóságban.

Először is ott van a hányinger, vagy ahogy álságosan nevezik: reggeli rosszullét. Gratulálok annak, aki valóban csak reggel volt rosszul. Mert én bárhol, bármikor, bármennyire rosszul tudtam érezni magam. És az az ,,inger” is gyakran túllépte az ingerküszöböt. Úgy kb. 12 hétig mindig ki is tartott.

Tovább: http://www.babanet.hu/hetrol-hetre.php?content=articles-3096

Vámos Miklós: Hogy volt

Kritika - Vámos Miklós: Hogy volt

 irodalmi kávéház 2009. 09. 09.

Vámosról az Apák könyve óta tudom, hogy jó író, szeretni való író. Bár az Utazások Erotikában c. művét még mindig nem tudtam megbocsájtani neki, mindmáig nem vagyok képes anélkül beszélni róla, hogy a hangom el ne csuklana, szemem meg ne homályosulna - de erről majd máskor.

A Hogy volt egy múltba merengő írásokból összefűzött memoár-kötet. Úgy tűnik, Vámos mindenkit ismer vagy ismert a XX. század írói, költői közül, mi több, határokon is átível (lsd. Arthur Miller), amikor barátairól, ismerőseiről ír. Mindenkiről van egy sztorija, vagy legalábbis pár mondat, amit váltott vele. Némely név igen ismert (Mészöly Miklós, Ottlik Géza, Mándy Iván, Örkény István stb.), mások a feledés homályába vesztek, legalábbis a széles publikum számára.

De Vámosnak meg lehet bocsájtani, igazán nem kérkedve mesél híres barátairól, ismerőseiről, pártfogóiról. Még csak nem is mindig szépítve. Szóval rendben van a stílus, nekem fekszik ez az adomázós, helyenként szurka-piszka, borozgatós estéket idéző múltidézés.

Most őszintén: ha magam elé idézem Vámos alakját, úgy képzelem, mint íróasztal mellett ülős, ki nem mozdulós, már-már emberkerülő magányos alkotót. Közben meg kiderül róla, hogy nem, dehogy.

A könynek 2 nagy hatása volt rám:

1. Kíváncsivá tett jónéhány szerzőre

2. Azonnal kedvem támadt beiratkozni a bölcsészkarra, és link szerzőként, dramaturgként, filmgyári vagy kiadói kitudjakiként tengetni további életemet :)

Hivatalos ismertető:

Vámos Miklós emlékei, portréi, vallomásai a huszadik század harmadik harmadából. Híres, sok esetben immár klasszikussá vált írókról, művészekről, szerkesztőségekről és kiadókról, szerkesztőkről és szerkesztettekről, cenzorokról és cenzoráltakról. Mindenkinek ajánlható, aki szeretne gusztust kapni, hogy még többet olvasson róluk - tőlük. A sírva-nevetős szövegekből a kíváncsi elme sok olyan személyes részletet tudhat meg, amelyek izgalmasabbá és érthetőbbé teszik a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évekről a köztudatban élő képet.

Értékelés: 10/8

Megjelent: flagmagazin.hu

Ingyen van-e az ingyentankönyv?

Napokon belül kezdődik az iskola, sok helyen már megvehették a szülők a tankönyveket. Nem kevés az összeg, melyet már az általános iskolában ki kell adnunk a könyvekért: átlagosan 8-15 ezer forintba kerül egy 7-14 éves nebuló könyvcsomagja. És ami ingyen van, az sincs mindig ingyen.

Kik jogosultak ingyenes tankönyvcsomagra?

A tartósan beteg, a testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista vagy halmozottan fogyatékos, a pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott - például diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás -, a három- vagy többgyermekes családban élő, a nagykorú és saját jogán családi pótlékban részesülő, valamint a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény feltételeinek megfelelő diákok jogosultak az ingyenes tankönyvellátásra.

A gyermeküket egyedül nevelő szülők már nem –ezt azzal indokolták a döntéshozók, hogy manapság egyre elterjedtebb azok aránya, akik nem kötik össze papíron is az életüket, így jogi szempontból egyedülállónak számítanak, holott valójában egy párt alkotnak.

Az ingyen tankönyv sok esetben nem azt jelenti, hogy az új évfolyam megkezdéséhez szükséges tankönyveket újonnan kapják meg a gyerekek, és az az ő tulajdonuk is marad. Gyakran előfordul, hogy az iskola csak kikölcsönzi a használt, nem is mindig jó állapotú tankönyveket, amit aztán év végén vissza is szed. Ez több szempontból is akadályozza a gyereket a tanulásban: nem írhat bele, nem fűzhet megjegyzéseket a tankönyvi szöveghez, és ha későbbi évfolyamban vissza kéne keresnie valamit a régi könyveiből, az nem áll rendelkezésére.

Emellett rendszerint külön kell fizetni a nyelvkönyvekért, atlaszokért is, melyek a legdrágább tankönyvek közé tartoznak.

A Magyar Szülők Országos Egyesülete (MSZOE) szerint tilos az ingyenes tankönyvellátásra jogosultaktól pluszpénzt kérni, akármennyibe kerül a tankönyvcsomag az adott évfolyamon. Az ingyenességet szó szerint kell venni – tette hozzá Keszei Sándor szóvivő. Mint fogalmazott: tilos az ingyenes tankönyvellátásra jogosultaknak összefirkált, gyűrött, használt tankönyveket adni ingyenesség címén, míg osztálytársaik „szép” új tankönyvekből tanulhatnak. Az agyonhasznált tankönyveket le kell selejtezni, nem lehet tankönyvtámogatás címén újra kiadni. Ha a tanulóktól beszedett használt tankönyveket ingyenesség címén másodszor is kiadják, az csalásnak minősül, hiszen az iskola az arra jogosult tanulók után minden évben újra megkapja a költségvetési támogatást – fejtette ki a szervezet képviselője.

Az MSZOE azt javasolja, hogy a tankönyvellátásnál a jelenlegi normatív elosztási elv helyett olyan rendszert érvényesítsenek, amely a valódi szükségleteket veszi figyelembe, vagy vezessék be a minden tanulóra kiterjedő, teljesen ingyenes iskolai tankönyvellátást. A szülői szervezet szerint az iskola, illetve a tankönyvforgalmazó köteles biztosítani, hogy a tanuló a törvényben szabályozott iskolai tankönyvellátásban legfeljebb a tankönyvjegyzékben feltüntetett maximált terjesztési áron jusson hozzá a tankönyvhöz, akár az iskolában, akár a tankönyvboltban vásárolja meg a könyvcsomagot. A tanuló évfolyamonként két alkalommal jogosult a tankönyvjegyzékben szereplő áron megvenni ugyanazt a tankönyvet – írta közleményében Keszei Sándor, MSZOE sajtószóvivő.

Súlyosan sérti az egyenlő bánásmód elvét, hogy az egy- és kétgyermekes rászoruló családok kiesnek az ingyenes tankönyvre jogosultak köréből, ha jövedelmük pár száz forinttal meghaladja a rendszeres gyermekvédelmi támogatás összegét, amely jelenleg egy főre számítva 35 625 forint – ismertette az MSZOE álláspontját a szóvivő.
Forrás: MNO

Megjelent: 2009. aug. 29. tyukanyo.hu

2009. aug.30. flagmagazin.hu

Egyéb írások, cikkek

Jelentős mennyiségű cikk, riport, írás található a tyukanyo.hu oldalon, melynek én vagyok az egyik szerkesztője.

A munkáim Zsuzsi nick alatt találhatók.

Rövid írások

A babakocsi meséje

07-08-22 2007. aug. 22. 18:20

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Babakocsi. Szép, masszív darab volt, közép-árkategóriás, arisztokrata névvel és külsővel.

Születési anyakönyvi kivonata szerint 2 funkciós babakocsi volt lábzsákkal és pelenkázótáskával. Mi több, téliesíthető modell, kerekei felfújhatóak.

Mikor egy téli napon eljöttek érte, tudta, itt az ő ideje, mostantól mindenki csodálhatja a Babakocsi elhivatottságát, nagyszerűségét. Így is lett: egy újszülött palántát bíztak rá, sokat síró, sosem elégedett embergyereket, ő mégsem gondolta azt, hogy elég, nem cipelem tovább, hanem végezte a dolgát, ahogyan kell; a csecsemőhöz tartozó Asszony pedig sokat dicsérte a Babakocsi hasznos voltát más asszonyoknak.

Telt, múlt az idő, a síró-rívó csecsemő egyszerre csak fel tudott ülni a Babakocsiban, és már egyáltalán nem sírt annyit. Igaz, miután megtanult totyogni, egyre többször kapta magát azon a Babakocsi, hogy ő bizony szégyenkezik a saját kinézete miatt, mert a járó talpacskák igencsak összekoszolták az ő ruháját.

Az Asszony egyszer ugyan kimosta a huzatot, de talán nem látta a különbséget a mosott és a mosatlan ruha között, mert többször nem tette. Az is lehet, hogy egyre gömbölyödő pocakja miatt nem foglalkozott vele.

Eljött a nap, amikor a gömbölyödő pocak eltűnt, helyette jött egy újabb síró-rívó csemete. A Babakocsi arca felderült, úgy gondolta, az Asszony megint olyan büszke lesz rá, mint mikor elsőszülöttjét cipelte.

De tévedett. Az Asszony már nem dicsekedett vele, sőt, egyre többet morgott az orra alatt, amiért nem tellett új kocsira a második gyereke alá. Néha dühösen belerúgott a Babakocsiba, akinek minden porcikája összerándult: hisz ő nem tett semmi rosszat, miért bántják?

A nagyobbik gyerek képes volt ugyan menni, szaladni, rohanni, de már öltözködés közben összeszorította a száját, amikor az Asszony sétára vitte a Babakocsit és a csecsemőt: nem akart gyalogolni. Ő is be akart ülni, ringattatni akarta egyre terebélyesedő hátsóját. Az Asszony pedig egyre rövidülő viták árán megengedte, hogy beüljön a kicsi mellé.

Szomorú idők jöttek a Babakocsira. Huzata mind szürkébb és szürkébb lett, az eredeti mintájára már ő maga sem emlékezett. Kerekeit senki sem fújta fel, csapágyai nyikorogtak, gyötrődtek a súly alatt.

És egy napon, egy bevásárló központ kellős közepén, életének 7. évében felmondta a szolgálatot. A benne ülő 2 lakli gyerek, kiknek kortársai már régen nem szorultak efféle hordozókra, meglepetten pislantott anyjára. Az Asszony persze szentségelt, mi mást is tudott volna tenni, szidta a valaha szebb napokat látott Babakocsi minden konstruktőrét és mennyei atyját -de a Babakocsi ezt már nem hallotta.

Teste a bevásárlóközpont konténerjében végezte, lelke pedig tovább szállt egy gyártás alatt lévő, felső-középkategóriás új kocsiba...


A nagyapám
06-12-28 2006. dec. 28. 5:00
Kategóriák: monológ

Éhes vagy, kicsikém? Na gyere, eszünk akkor.

Jaj, ne menjen ki, maradjon csak nyugodtan, cumis üvegből fogom etetni. De, van elég tejem, az üvegben is az van, csak képtelen vagyok szoptatni. Nem szervi eredetű, nem. De most nézze meg a fiamat. Nem olyan, mint egy törpe öregember? Egész pontosan, mint a nagyapám. Éppen olyan kopasz a homloka, elállóak a fülei, még a szeme állása is egy a nagyapjával. Próbáltam én szoptatni, de minden egyes alkalommal azt éreztem, hogy a nagyapám néz vissza rám a melleimről. Hát ki képes erre?! Ráadásul én hülye még a nagyapám után is neveztem el a fiamat Andornak. Biztos azért van ez az egész.

Na jó volt, édesem? Látom, megint jó huzatod volt, pont, mint nagyapádnak a kisfröccseivel...



Nézze...
06-06-05 2006. jún. 5. 7:36
Kategóriák: monológ

Nézze, ez itt Tyutyuka. Egyébként István, de mindenki Tyutyukának hívja. Már 48 éve vagyunk együtt. Nagyon jóképű fickó volt, tudja? Úszóként ragadtak rá a pipik. Sok mozisztár, meg táncosnőcske… a táncosnők voltak a gyengéi. Volt az a színésznő, az a milyen Margit is? Most nem jut eszembe… de fiatalabb volt nálam majd’ 5 évvel, aztán mégse őt választotta. Most valami öregotthonban él, mert nincs senkije.

Ez itt a nagyobbik lányom, Gitta. Ők Olaszban laknak. Nem nagyon járnak haza, nem bírják ezt a szennyes országot. Itt koszos az utca, koszosak az emberek, mocskos a politika… 600 milliárdos államadósság –de az embereknek megint ez kellett!

Ez meg itt a másik lányom, Emma. Hozzájuk megyek most Sopronba, meglátogatom a kisunokámat, nemrég született. Sára, úgy hívják. Ilyen nevet manapság ritkán adnak, nem igaz? Mindenki Dzsenifer meg Szamanta… az én kisunokám meg Sára. Nézze, itt egy kép róla is. Tiszta anyja. Szerencsére. Mert az apja elég ronda ember. Informatikus. Amennyit az a gépe előtt ül, csoda, hogy lett unokám tőle.

Azt hiszi, ez az egy unokám van? Nem, van még 3, a fiaméknál. Ők Londonban élnek, angol nő a felesége. Elég savanyú egy nő, de legalább jól élnek. Nézze, itt a házuk. Tavaly nyáron náluk voltam 2 hónapig, én vigyáztam a gyerekekre. Sajnos magyarul nem nagyon beszélnek, én tanítottam őket, úgyhogy azért már el merném őket hozni hozzánk is. Bár Tyutyukám mellett még 3 gyerek is elég nehéz lenne. Tudja, már majdnem egészen vak. Ez adta az Isten, hát mit tegyünk.

Ja, nincs semmi gond, van még nálam pár album, nem fogunk unatkozni Sopronig.




Mit olvas?
06-05-29 2006. máj. 29. 17:53
Kategóriák: párbeszéd

- Mit olvas?
- Egy Stephen King könyvet.
- Nem ismerem.
- Pedig jó író.
- És miket ír? Romantikusakat? Krimiket?
- Nem, horrorokat.
- Ó, és magának ez tetszik? Az a sok zombi meg véres undorítóságok…
- Na igen, de ő nem ilyeneket ír. Inkább lélektanilag rémiszti az olvasót.
- Aha. És ez miről szól?
- Egy íróról, akinek a meg nem született ikertestvére ír sikeres véres történeteket.
- Hm. Felcsigázott.
- Tudja mit? Úgyis aludni akartam egy sort, mielőtt Miskolcra érünk, kölcsönadom addig.

(…)

- Uram, visszaadná a könyvemet? Mindjárt leszállunk.
- Ne zavarjon, nem látja, hogy olvasok?!




De édes kisbaba!
06-05-29 2006. máj. 29. 14:52
Kategóriák: párbeszéd

- Jaj, de édes kisbaba! Kisfiú?
- Nem, kislány.
- Az az édes kis pofikád, te! Meg kell zabálni! Mennyi idős?
- 6 hónapos.
- Adhatok neki egy kis csokit.
- Inkább ne.
- Akkor egy kis ropit?

- Azt sem. Ő még csak anyatejet eszik, mást nem.
- Ja, tej az van nálam is, ha ideadja a cumis üveget, öntök neki.
- Nincs neki cumis üvege és tehéntejet sem iszik.
- Járni tud már?
- Nem.
- De felállni, ugye azt már tud egyedül is?
- Nem, még azt sem.
- Talán.. ha adna neki egy kis rendes ételt, akkor nem lenne így lemaradva a fejlődésben…




Hová utazik?
06-05-29 2006. máj. 29. 14:15
Kategóriák: párbeszéd

- Hová utazik?
- Pestre.
- Ott lakik?

- Nem.
- Hanem?
- Hát… máshol.
- Rokonlátogatás?
- Nem.
- Akkor? Üzlet?
- Nem, de kérem, ne kérdezősködjön, nem szeretnék róla beszélni.
- Ugyan már, ne legyen szégyellős! Akkor majd én kitalálom. Összeveszett az asszonnyal és most másik menyecskénél keres vigaszt.

- Ugyan! De kérem, tényleg hagyjuk a témát.
- Na várjon, akkor biztosan állásinterjúra megy, mert Pesten jobban fizetnek.
- Ha annyira akarja tudni, kemoterápiára megyek.
- Értem. Na és mondja, van valami jó kis biztosítása, ami nyugodt jövőt biztosítana a szeretteinek?




Nem ízlik
06-05-29 2006. máj. 29. 9:27
Kategóriák: monológ

Tudja, kedveském, az a baj az öregséggel, hogy már semmi sem ízlik. Hiába ránt a feleségem csirkét, vagy hozok haza egy kis gombát, már nem ízlik.

Bezzeg fiatalkoromban, még a vasszeget is! A feleségem nem győzte a piacolást, akkora kosarakkal jött mindég haza, oszt mégsem volt elég két napig se. Mondta is mindig, Pisti, te kieszel minket a vagyonunkból!

De most meg nem ízlik, hát mit csináljak. Nézze, itt ez a szendvics is, amit csomagolt a feleségem, oszt nem bírom megenni. Pedig tele van finom házi kolbásszal. De nem bírom. Már a fogam sem a régi, nehezen is nyammogom el, de hát úgyse ízlik.

Nem kéri?




A hülye apátok
06-05-28 2006. máj. 28. 18:20
Kategóriák: monológ

Evelin, ne rugdosd Vivient. Nem szabad senkit sem bántani! Add csak ide a telefonomat, sms jött! Na, a hülye apátok írt. Még hogy velem álmodott, na persze. Olvasd csak, Evelin. De nem kell hangosan!

Te, kifestetted a szemed? Nem adtam rá engedélyt, tudtommal! És ez a lófasz is hogy néz ki a nyakadban? Hogy tudsz ennyire idétlenül felöltözni? Ne úgy kösd meg, ne arra, ne húzd meg!

Amúgy apátok együtt van még azzal a... na tudjátok kivel. Olyan liba, még a nevére sem emlékszem. Ja, gondoltam, ha egyszer rólam álmodik a hülye apátok.

Majd a West Endben veszünk. Vivien, mondom hogy ne rugdosódj. Majd a táborba kölcsönadom az empéhármast, de most kell nekem. Csak el ne hagyd. Szombati bulira mit veszel fel a táborban? Mondom, hogy szombaton lesz, most te beszéltél Erzsike nénivel vagy én?

A hülye apátok vehetne már neked egy empéhármast. Úgyis gyereknap van.


Megjelentek blogbejegyzésként

A Suttogó -mi a könyv titka?

Amikor az első két gyerekem csecsemő volt, még nem hallottam erről a könyvről. Vagy ha hallottam is róla, semmi olyat, ami felkelthette volna a kíváncsiságomat.
Ám a 3. gyerekemet várva folyton a könyv címébe ütköztem. Suttogó titkai -mi lehet ez? Mi a titka a könyvnek, ami miatt egyes anyák az egekig magasztalják és mindenben követik a tanácsait? Óvatosságból csak az I. kötetet rendeltem meg egy antikvár oldalról. Jól tettem.

Előrebocsájtom: merően szubjektív a véleményem Tracy Hogg és Melinda Blau könyvéről. Elismerem, hogy vannak, akinek segíthet, de én magam semmi hasznát sem tudtam látni a könyvnek. Sőt. Egy idő után már kifejezetten idegesített, amit olvastam.

Eleve nem tetszik a stílusa -és mint tudjuk, a stílus maga az ember. Túl lekezelőnek találom. Például nagyon idegesítő a folytonos ,,erről a x. oldalon írok bővebben" kitétel.

A könyv által taglalt napirend egy vicc. El tudom képzelni, hogy be lehet tartani egy szem gyerekkel, ahol apuka csak késő este ér haza, és véletlenül sem ,,piszkít bele" a 4É-be (Étel, Ébrenlét, Édes álom, Én időm -ez a 4É.)
De ahol van 1-2 nagyobb testvér, ott már teljesen kivitelezhetetlen. Meg a nagyszülők, barátok, rokonok sem férnek bele a könyv szerinti napirendbe, számomra elrettentő, mennyire kizár mindenki mást a gyerek körüli világból.

A szoptatási rész rémséges. Szinte a tápszert favorizálja tej helyett. Vannak benne önmagában is értelmetlen, vagy ellentmondó mondatok, mint pl: ,, A kutatások arra utalnak, de nem bizonyítják, hogy a szoptatás megvéd a klimax előtt jelentkező emlőráktól, a csontritkulástól és a petefészekráktól".
Ha a kutatások erre utalnak, akkor miért nem bizonyítják? (Egyébként pedig a szoptatási tanácsadó a babaklubban erre mindig hivatkozik, hogy ezért IS jó.)

Furcsaság még pl., ahogy egy ilyen tényt, mint az anyatejes csecsemőt nem lehet túletetni, nemhogy nem ismeri el, de az ellenkezőjét állítja.

A szoptatást leginkább csak etetésnek tekinti, nem az ősbizalom, a szeretet, a megnyugtatás legfontosabb formájának -ajajj, de elromlik a gyerek, ha gyakran mellre kerül!!!

Még egy meghökkentő momentum: Költségek. Ha beleszámítja a különféle kellékeket (pl mellszívó éves bérleti díját /sic!/ ), tanfolyamokat, szoptatási tancsáadót, akkor a szoptatás költsége feleakkora, mint a tápszeré. Fele??? Amikor ingyen van?

Talán jellemzi a könyv szellemiségét, ha megnézzük a Szoptatásért Egyesület honlapját, ahol a könyvet a következő kategóriában leljük meg: Elrettentő példák, amiket a szoptatási tanácsadónak ismernie kell.

Megjelenés ideje: 2007.01.16.
Megjelenés helye: hoxa.hu
Oldalak, amelyek átvették: anyalettem.hu