A babakocsi meséje
07-08-22 2007. aug. 22. 18:20
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Babakocsi. Szép, masszív darab volt, közép-árkategóriás, arisztokrata névvel és külsővel.
Születési anyakönyvi kivonata szerint 2 funkciós babakocsi volt lábzsákkal és pelenkázótáskával. Mi több, téliesíthető modell, kerekei felfújhatóak.
Mikor egy téli napon eljöttek érte, tudta, itt az ő ideje, mostantól mindenki csodálhatja a Babakocsi elhivatottságát, nagyszerűségét. Így is lett: egy újszülött palántát bíztak rá, sokat síró, sosem elégedett embergyereket, ő mégsem gondolta azt, hogy elég, nem cipelem tovább, hanem végezte a dolgát, ahogyan kell; a csecsemőhöz tartozó Asszony pedig sokat dicsérte a Babakocsi hasznos voltát más asszonyoknak.
Telt, múlt az idő, a síró-rívó csecsemő egyszerre csak fel tudott ülni a Babakocsiban, és már egyáltalán nem sírt annyit. Igaz, miután megtanult totyogni, egyre többször kapta magát azon a Babakocsi, hogy ő bizony szégyenkezik a saját kinézete miatt, mert a járó talpacskák igencsak összekoszolták az ő ruháját.
Az Asszony egyszer ugyan kimosta a huzatot, de talán nem látta a különbséget a mosott és a mosatlan ruha között, mert többször nem tette. Az is lehet, hogy egyre gömbölyödő pocakja miatt nem foglalkozott vele.
Eljött a nap, amikor a gömbölyödő pocak eltűnt, helyette jött egy újabb síró-rívó csemete. A Babakocsi arca felderült, úgy gondolta, az Asszony megint olyan büszke lesz rá, mint mikor elsőszülöttjét cipelte.
De tévedett. Az Asszony már nem dicsekedett vele, sőt, egyre többet morgott az orra alatt, amiért nem tellett új kocsira a második gyereke alá. Néha dühösen belerúgott a Babakocsiba, akinek minden porcikája összerándult: hisz ő nem tett semmi rosszat, miért bántják?
A nagyobbik gyerek képes volt ugyan menni, szaladni, rohanni, de már öltözködés közben összeszorította a száját, amikor az Asszony sétára vitte a Babakocsit és a csecsemőt: nem akart gyalogolni. Ő is be akart ülni, ringattatni akarta egyre terebélyesedő hátsóját. Az Asszony pedig egyre rövidülő viták árán megengedte, hogy beüljön a kicsi mellé.
Szomorú idők jöttek a Babakocsira. Huzata mind szürkébb és szürkébb lett, az eredeti mintájára már ő maga sem emlékezett. Kerekeit senki sem fújta fel, csapágyai nyikorogtak, gyötrődtek a súly alatt.
És egy napon, egy bevásárló központ kellős közepén, életének 7. évében felmondta a szolgálatot. A benne ülő 2 lakli gyerek, kiknek kortársai már régen nem szorultak efféle hordozókra, meglepetten pislantott anyjára. Az Asszony persze szentségelt, mi mást is tudott volna tenni, szidta a valaha szebb napokat látott Babakocsi minden konstruktőrét és mennyei atyját -de a Babakocsi ezt már nem hallotta.
Teste a bevásárlóközpont konténerjében végezte, lelke pedig tovább szállt egy gyártás alatt lévő, felső-középkategóriás új kocsiba...
A nagyapám
06-12-28 2006. dec. 28. 5:00
Kategóriák: monológ
Éhes vagy, kicsikém? Na gyere, eszünk akkor.
Jaj, ne menjen ki, maradjon csak nyugodtan, cumis üvegből fogom etetni. De, van elég tejem, az üvegben is az van, csak képtelen vagyok szoptatni. Nem szervi eredetű, nem. De most nézze meg a fiamat. Nem olyan, mint egy törpe öregember? Egész pontosan, mint a nagyapám. Éppen olyan kopasz a homloka, elállóak a fülei, még a szeme állása is egy a nagyapjával. Próbáltam én szoptatni, de minden egyes alkalommal azt éreztem, hogy a nagyapám néz vissza rám a melleimről. Hát ki képes erre?! Ráadásul én hülye még a nagyapám után is neveztem el a fiamat Andornak. Biztos azért van ez az egész.
Na jó volt, édesem? Látom, megint jó huzatod volt, pont, mint nagyapádnak a kisfröccseivel...
Nézze...
06-06-05 2006. jún. 5. 7:36
Kategóriák: monológ
Nézze, ez itt Tyutyuka. Egyébként István, de mindenki Tyutyukának hívja. Már 48 éve vagyunk együtt. Nagyon jóképű fickó volt, tudja? Úszóként ragadtak rá a pipik. Sok mozisztár, meg táncosnőcske… a táncosnők voltak a gyengéi. Volt az a színésznő, az a milyen Margit is? Most nem jut eszembe… de fiatalabb volt nálam majd’ 5 évvel, aztán mégse őt választotta. Most valami öregotthonban él, mert nincs senkije.
Ez itt a nagyobbik lányom, Gitta. Ők Olaszban laknak. Nem nagyon járnak haza, nem bírják ezt a szennyes országot. Itt koszos az utca, koszosak az emberek, mocskos a politika… 600 milliárdos államadósság –de az embereknek megint ez kellett!
Ez meg itt a másik lányom, Emma. Hozzájuk megyek most Sopronba, meglátogatom a kisunokámat, nemrég született. Sára, úgy hívják. Ilyen nevet manapság ritkán adnak, nem igaz? Mindenki Dzsenifer meg Szamanta… az én kisunokám meg Sára. Nézze, itt egy kép róla is. Tiszta anyja. Szerencsére. Mert az apja elég ronda ember. Informatikus. Amennyit az a gépe előtt ül, csoda, hogy lett unokám tőle.
Azt hiszi, ez az egy unokám van? Nem, van még 3, a fiaméknál. Ők Londonban élnek, angol nő a felesége. Elég savanyú egy nő, de legalább jól élnek. Nézze, itt a házuk. Tavaly nyáron náluk voltam 2 hónapig, én vigyáztam a gyerekekre. Sajnos magyarul nem nagyon beszélnek, én tanítottam őket, úgyhogy azért már el merném őket hozni hozzánk is. Bár Tyutyukám mellett még 3 gyerek is elég nehéz lenne. Tudja, már majdnem egészen vak. Ez adta az Isten, hát mit tegyünk.
Ja, nincs semmi gond, van még nálam pár album, nem fogunk unatkozni Sopronig.
Mit olvas?
06-05-29 2006. máj. 29. 17:53
Kategóriák: párbeszéd
- Mit olvas?
- Egy Stephen King könyvet.
- Nem ismerem.
- Pedig jó író.
- És miket ír? Romantikusakat? Krimiket?
- Nem, horrorokat.
- Ó, és magának ez tetszik? Az a sok zombi meg véres undorítóságok…
- Na igen, de ő nem ilyeneket ír. Inkább lélektanilag rémiszti az olvasót.
- Aha. És ez miről szól?
- Egy íróról, akinek a meg nem született ikertestvére ír sikeres véres történeteket.
- Hm. Felcsigázott.
- Tudja mit? Úgyis aludni akartam egy sort, mielőtt Miskolcra érünk, kölcsönadom addig.
(…)
- Uram, visszaadná a könyvemet? Mindjárt leszállunk.
- Ne zavarjon, nem látja, hogy olvasok?!
De édes kisbaba!
06-05-29 2006. máj. 29. 14:52
Kategóriák: párbeszéd
- Jaj, de édes kisbaba! Kisfiú?
- Nem, kislány.
- Az az édes kis pofikád, te! Meg kell zabálni! Mennyi idős?
- 6 hónapos.
- Adhatok neki egy kis csokit.
- Inkább ne.
- Akkor egy kis ropit?
07-08-22 2007. aug. 22. 18:20
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Babakocsi. Szép, masszív darab volt, közép-árkategóriás, arisztokrata névvel és külsővel.
Születési anyakönyvi kivonata szerint 2 funkciós babakocsi volt lábzsákkal és pelenkázótáskával. Mi több, téliesíthető modell, kerekei felfújhatóak.
Mikor egy téli napon eljöttek érte, tudta, itt az ő ideje, mostantól mindenki csodálhatja a Babakocsi elhivatottságát, nagyszerűségét. Így is lett: egy újszülött palántát bíztak rá, sokat síró, sosem elégedett embergyereket, ő mégsem gondolta azt, hogy elég, nem cipelem tovább, hanem végezte a dolgát, ahogyan kell; a csecsemőhöz tartozó Asszony pedig sokat dicsérte a Babakocsi hasznos voltát más asszonyoknak.
Telt, múlt az idő, a síró-rívó csecsemő egyszerre csak fel tudott ülni a Babakocsiban, és már egyáltalán nem sírt annyit. Igaz, miután megtanult totyogni, egyre többször kapta magát azon a Babakocsi, hogy ő bizony szégyenkezik a saját kinézete miatt, mert a járó talpacskák igencsak összekoszolták az ő ruháját.
Az Asszony egyszer ugyan kimosta a huzatot, de talán nem látta a különbséget a mosott és a mosatlan ruha között, mert többször nem tette. Az is lehet, hogy egyre gömbölyödő pocakja miatt nem foglalkozott vele.
Eljött a nap, amikor a gömbölyödő pocak eltűnt, helyette jött egy újabb síró-rívó csemete. A Babakocsi arca felderült, úgy gondolta, az Asszony megint olyan büszke lesz rá, mint mikor elsőszülöttjét cipelte.
De tévedett. Az Asszony már nem dicsekedett vele, sőt, egyre többet morgott az orra alatt, amiért nem tellett új kocsira a második gyereke alá. Néha dühösen belerúgott a Babakocsiba, akinek minden porcikája összerándult: hisz ő nem tett semmi rosszat, miért bántják?
A nagyobbik gyerek képes volt ugyan menni, szaladni, rohanni, de már öltözködés közben összeszorította a száját, amikor az Asszony sétára vitte a Babakocsit és a csecsemőt: nem akart gyalogolni. Ő is be akart ülni, ringattatni akarta egyre terebélyesedő hátsóját. Az Asszony pedig egyre rövidülő viták árán megengedte, hogy beüljön a kicsi mellé.
Szomorú idők jöttek a Babakocsira. Huzata mind szürkébb és szürkébb lett, az eredeti mintájára már ő maga sem emlékezett. Kerekeit senki sem fújta fel, csapágyai nyikorogtak, gyötrődtek a súly alatt.
És egy napon, egy bevásárló központ kellős közepén, életének 7. évében felmondta a szolgálatot. A benne ülő 2 lakli gyerek, kiknek kortársai már régen nem szorultak efféle hordozókra, meglepetten pislantott anyjára. Az Asszony persze szentségelt, mi mást is tudott volna tenni, szidta a valaha szebb napokat látott Babakocsi minden konstruktőrét és mennyei atyját -de a Babakocsi ezt már nem hallotta.
Teste a bevásárlóközpont konténerjében végezte, lelke pedig tovább szállt egy gyártás alatt lévő, felső-középkategóriás új kocsiba...
A nagyapám
06-12-28 2006. dec. 28. 5:00
Kategóriák: monológ
Éhes vagy, kicsikém? Na gyere, eszünk akkor.
Jaj, ne menjen ki, maradjon csak nyugodtan, cumis üvegből fogom etetni. De, van elég tejem, az üvegben is az van, csak képtelen vagyok szoptatni. Nem szervi eredetű, nem. De most nézze meg a fiamat. Nem olyan, mint egy törpe öregember? Egész pontosan, mint a nagyapám. Éppen olyan kopasz a homloka, elállóak a fülei, még a szeme állása is egy a nagyapjával. Próbáltam én szoptatni, de minden egyes alkalommal azt éreztem, hogy a nagyapám néz vissza rám a melleimről. Hát ki képes erre?! Ráadásul én hülye még a nagyapám után is neveztem el a fiamat Andornak. Biztos azért van ez az egész.
Na jó volt, édesem? Látom, megint jó huzatod volt, pont, mint nagyapádnak a kisfröccseivel...
Nézze...
06-06-05 2006. jún. 5. 7:36
Kategóriák: monológ
Nézze, ez itt Tyutyuka. Egyébként István, de mindenki Tyutyukának hívja. Már 48 éve vagyunk együtt. Nagyon jóképű fickó volt, tudja? Úszóként ragadtak rá a pipik. Sok mozisztár, meg táncosnőcske… a táncosnők voltak a gyengéi. Volt az a színésznő, az a milyen Margit is? Most nem jut eszembe… de fiatalabb volt nálam majd’ 5 évvel, aztán mégse őt választotta. Most valami öregotthonban él, mert nincs senkije.
Ez itt a nagyobbik lányom, Gitta. Ők Olaszban laknak. Nem nagyon járnak haza, nem bírják ezt a szennyes országot. Itt koszos az utca, koszosak az emberek, mocskos a politika… 600 milliárdos államadósság –de az embereknek megint ez kellett!
Ez meg itt a másik lányom, Emma. Hozzájuk megyek most Sopronba, meglátogatom a kisunokámat, nemrég született. Sára, úgy hívják. Ilyen nevet manapság ritkán adnak, nem igaz? Mindenki Dzsenifer meg Szamanta… az én kisunokám meg Sára. Nézze, itt egy kép róla is. Tiszta anyja. Szerencsére. Mert az apja elég ronda ember. Informatikus. Amennyit az a gépe előtt ül, csoda, hogy lett unokám tőle.
Azt hiszi, ez az egy unokám van? Nem, van még 3, a fiaméknál. Ők Londonban élnek, angol nő a felesége. Elég savanyú egy nő, de legalább jól élnek. Nézze, itt a házuk. Tavaly nyáron náluk voltam 2 hónapig, én vigyáztam a gyerekekre. Sajnos magyarul nem nagyon beszélnek, én tanítottam őket, úgyhogy azért már el merném őket hozni hozzánk is. Bár Tyutyukám mellett még 3 gyerek is elég nehéz lenne. Tudja, már majdnem egészen vak. Ez adta az Isten, hát mit tegyünk.
Ja, nincs semmi gond, van még nálam pár album, nem fogunk unatkozni Sopronig.
Mit olvas?
06-05-29 2006. máj. 29. 17:53
Kategóriák: párbeszéd
- Mit olvas?
- Egy Stephen King könyvet.
- Nem ismerem.
- Pedig jó író.
- És miket ír? Romantikusakat? Krimiket?
- Nem, horrorokat.
- Ó, és magának ez tetszik? Az a sok zombi meg véres undorítóságok…
- Na igen, de ő nem ilyeneket ír. Inkább lélektanilag rémiszti az olvasót.
- Aha. És ez miről szól?
- Egy íróról, akinek a meg nem született ikertestvére ír sikeres véres történeteket.
- Hm. Felcsigázott.
- Tudja mit? Úgyis aludni akartam egy sort, mielőtt Miskolcra érünk, kölcsönadom addig.
(…)
- Uram, visszaadná a könyvemet? Mindjárt leszállunk.
- Ne zavarjon, nem látja, hogy olvasok?!
De édes kisbaba!
06-05-29 2006. máj. 29. 14:52
Kategóriák: párbeszéd
- Jaj, de édes kisbaba! Kisfiú?
- Nem, kislány.
- Az az édes kis pofikád, te! Meg kell zabálni! Mennyi idős?
- 6 hónapos.
- Adhatok neki egy kis csokit.
- Inkább ne.
- Akkor egy kis ropit?
- Azt sem. Ő még csak anyatejet eszik, mást nem.
- Ja, tej az van nálam is, ha ideadja a cumis üveget, öntök neki.
- Nincs neki cumis üvege és tehéntejet sem iszik.
- Járni tud már?
- Nem.
- De felállni, ugye azt már tud egyedül is?
- Nem, még azt sem.
- Talán.. ha adna neki egy kis rendes ételt, akkor nem lenne így lemaradva a fejlődésben…
Hová utazik?
06-05-29 2006. máj. 29. 14:15
Kategóriák: párbeszéd
- Hová utazik?
- Pestre.
- Ott lakik?
- Ja, tej az van nálam is, ha ideadja a cumis üveget, öntök neki.
- Nincs neki cumis üvege és tehéntejet sem iszik.
- Járni tud már?
- Nem.
- De felállni, ugye azt már tud egyedül is?
- Nem, még azt sem.
- Talán.. ha adna neki egy kis rendes ételt, akkor nem lenne így lemaradva a fejlődésben…
Hová utazik?
06-05-29 2006. máj. 29. 14:15
Kategóriák: párbeszéd
- Hová utazik?
- Pestre.
- Ott lakik?
- Nem.
- Hanem?
- Hát… máshol.
- Rokonlátogatás?
- Nem.
- Akkor? Üzlet?
- Nem, de kérem, ne kérdezősködjön, nem szeretnék róla beszélni.
- Ugyan már, ne legyen szégyellős! Akkor majd én kitalálom. Összeveszett az asszonnyal és most másik menyecskénél keres vigaszt.
- Hanem?
- Hát… máshol.
- Rokonlátogatás?
- Nem.
- Akkor? Üzlet?
- Nem, de kérem, ne kérdezősködjön, nem szeretnék róla beszélni.
- Ugyan már, ne legyen szégyellős! Akkor majd én kitalálom. Összeveszett az asszonnyal és most másik menyecskénél keres vigaszt.
- Ugyan! De kérem, tényleg hagyjuk a témát.
- Na várjon, akkor biztosan állásinterjúra megy, mert Pesten jobban fizetnek.
- Ha annyira akarja tudni, kemoterápiára megyek.
- Értem. Na és mondja, van valami jó kis biztosítása, ami nyugodt jövőt biztosítana a szeretteinek?
Nem ízlik
06-05-29 2006. máj. 29. 9:27
Kategóriák: monológ
Tudja, kedveském, az a baj az öregséggel, hogy már semmi sem ízlik. Hiába ránt a feleségem csirkét, vagy hozok haza egy kis gombát, már nem ízlik.
Bezzeg fiatalkoromban, még a vasszeget is! A feleségem nem győzte a piacolást, akkora kosarakkal jött mindég haza, oszt mégsem volt elég két napig se. Mondta is mindig, Pisti, te kieszel minket a vagyonunkból!
De most meg nem ízlik, hát mit csináljak. Nézze, itt ez a szendvics is, amit csomagolt a feleségem, oszt nem bírom megenni. Pedig tele van finom házi kolbásszal. De nem bírom. Már a fogam sem a régi, nehezen is nyammogom el, de hát úgyse ízlik.
Nem kéri?
A hülye apátok
06-05-28 2006. máj. 28. 18:20
Kategóriák: monológ
Evelin, ne rugdosd Vivient. Nem szabad senkit sem bántani! Add csak ide a telefonomat, sms jött! Na, a hülye apátok írt. Még hogy velem álmodott, na persze. Olvasd csak, Evelin. De nem kell hangosan!
Te, kifestetted a szemed? Nem adtam rá engedélyt, tudtommal! És ez a lófasz is hogy néz ki a nyakadban? Hogy tudsz ennyire idétlenül felöltözni? Ne úgy kösd meg, ne arra, ne húzd meg!
Amúgy apátok együtt van még azzal a... na tudjátok kivel. Olyan liba, még a nevére sem emlékszem. Ja, gondoltam, ha egyszer rólam álmodik a hülye apátok.
Majd a West Endben veszünk. Vivien, mondom hogy ne rugdosódj. Majd a táborba kölcsönadom az empéhármast, de most kell nekem. Csak el ne hagyd. Szombati bulira mit veszel fel a táborban? Mondom, hogy szombaton lesz, most te beszéltél Erzsike nénivel vagy én?
A hülye apátok vehetne már neked egy empéhármast. Úgyis gyereknap van.
Megjelentek blogbejegyzésként
- Na várjon, akkor biztosan állásinterjúra megy, mert Pesten jobban fizetnek.
- Ha annyira akarja tudni, kemoterápiára megyek.
- Értem. Na és mondja, van valami jó kis biztosítása, ami nyugodt jövőt biztosítana a szeretteinek?
Nem ízlik
06-05-29 2006. máj. 29. 9:27
Kategóriák: monológ
Tudja, kedveském, az a baj az öregséggel, hogy már semmi sem ízlik. Hiába ránt a feleségem csirkét, vagy hozok haza egy kis gombát, már nem ízlik.
Bezzeg fiatalkoromban, még a vasszeget is! A feleségem nem győzte a piacolást, akkora kosarakkal jött mindég haza, oszt mégsem volt elég két napig se. Mondta is mindig, Pisti, te kieszel minket a vagyonunkból!
De most meg nem ízlik, hát mit csináljak. Nézze, itt ez a szendvics is, amit csomagolt a feleségem, oszt nem bírom megenni. Pedig tele van finom házi kolbásszal. De nem bírom. Már a fogam sem a régi, nehezen is nyammogom el, de hát úgyse ízlik.
Nem kéri?
A hülye apátok
06-05-28 2006. máj. 28. 18:20
Kategóriák: monológ
Evelin, ne rugdosd Vivient. Nem szabad senkit sem bántani! Add csak ide a telefonomat, sms jött! Na, a hülye apátok írt. Még hogy velem álmodott, na persze. Olvasd csak, Evelin. De nem kell hangosan!
Te, kifestetted a szemed? Nem adtam rá engedélyt, tudtommal! És ez a lófasz is hogy néz ki a nyakadban? Hogy tudsz ennyire idétlenül felöltözni? Ne úgy kösd meg, ne arra, ne húzd meg!
Amúgy apátok együtt van még azzal a... na tudjátok kivel. Olyan liba, még a nevére sem emlékszem. Ja, gondoltam, ha egyszer rólam álmodik a hülye apátok.
Majd a West Endben veszünk. Vivien, mondom hogy ne rugdosódj. Majd a táborba kölcsönadom az empéhármast, de most kell nekem. Csak el ne hagyd. Szombati bulira mit veszel fel a táborban? Mondom, hogy szombaton lesz, most te beszéltél Erzsike nénivel vagy én?
A hülye apátok vehetne már neked egy empéhármast. Úgyis gyereknap van.
Megjelentek blogbejegyzésként
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése