Világnagy Panasziroda

Néha nem úgy mennek a dolgaink, ahogy azt mi elterveztük. Ilyenkor jól jönne egy Központi Panasziroda, ahová minden nyűgünket megírhatnánk, és onnan a megfelelő helyre továbbítanák azokat. Nos, mi elfogtunk néhány levelet, és közzé is tesszük azokat.

1. levél

Tárgy:  mosolytalanság miatti panasz

Tisztelt Mosolyfény Lovagrend!

Panaszom tárgya a közöny és a lélektelenség eluralkodása a helyi orvosi rendelő ultrahangos osztályán. Az ott dolgozó szonográfusokat úgy idomítják, hogy a vizsgálóasztalukra kerülő nőket tekintsék egységesen káposztafejeknek, akiknek az agyi kapacitásuk nem teszi lehetővé, hogy bármilyen információt is befogadjanak, épp ezért felesleges lenne egy szóval is kommentálni számukra a vizsgálatot.

Tovább: http://www.babanet.hu/hetrol-hetre.php?content=articles-3090

A gyerek, aki nem olvasta a Nagykönyvet

A gyerek, aki nem olvasta a Nagykönyvet

Ahogy mondani szokták: először voltak elveim, aztán lettek gyerekeim. Gyakorló 3 gyerekes szülőként belátom: minden egyes gyerek születésével felül kell bírálni és újra kell fogalmazni akár az alapelveket is. Sajnos az egészségügyben, családellátó rendszerekben dolgozók között nem mindenki látja át, hogy a gyerekek önálló egyéniségek, nem pedig kockafejek, akik a Nagykönyv szerint fejlődnek.

Nemrégiben levél érkezett az új (fiatal, gyerektelen) védőnőtől, aki pár hónapja váltotta fel a nyugdíjba vonult, minden tekintetben tökéletes Kati néninket, hogy legyek kedves levinni a 4 éves gyerekemet státuszvizsgálatra, mivel kötelező. Időpontot is megadott, melyik nap, hány órakor. Azt most ne firtassuk, hogy aki dolgozik, az hétköznap délelőtt hogyan jár védőnőhöz, egészséges rendelésre.

Tovább: http://www.babanet.hu/hetrol-hetre.php?content=articles-3082

Babás blogok fejlődéstana

Amikor az ember sokat használja az internetet, nem tudja megkerülni az ilyen-olyan tematikus blogokat: én-blogok, gasztroblogok, technikai blogok…  a sor végtelen. Aztán egyszer csak szükségét érzi, hogy ő maga is írni kezdjen az életéről, a gondolatairól. És miről másról tudna leghitelesebben írni egy nő, mint az anyaságról. Nézzük, milyen fejlődési állomásai is vannak a babás blogoknak.

(A következőben leírtak a fantázia termékei, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve J )

Tovább http://www.babanet.hu/hetrol-hetre.php?content=articles-3085

Állásinterjúra megyek

Állásinterjúra megyek

Állásinterjúra megyek. 12 éve voltam utoljára ilyenen. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy 10 éve vagyok itthon ,,gyerekezni”, azaz a közhiedelem szerint ennyi ideje vagyok itthon lábat lógatni és semmit-tenni. Most viszont egy társadalmilag igen értékes, elismerésre méltó lépésre szántam el magam: vissza szeretnék térni a munka világába, újra hasznos szeretnék lenni, és nem csak a családom számára. Vissza a felnőttek közé.

Már két hete tudom, hogy ma állásinterjúra kell mennem. Két hete van ökölben a gyomrom, azóta vannak rémálmaim. Nem akarom, de muszáj. Miattam, a gyerekek miatt, a család miatt –bíztatom (áltatom?) magamat.

Tovább: http://www.babanet.hu/hetrol-hetre.php?content=articles-3080

Cukormáz nélkül a terhességről

Romantikus filmeken szocializálódva a terhességet teljesen másnak képzeltem leányként, mint amilyennek aztán tényleg megéltem. A filmekben a nő gyertyafényes vacsora közben átadják a férfinak a kis csomagocskát, benne egy hófehér kiscipővel, jól meghatódnak, snitt. 2 vágókép nagy pocakkal, idióta mosollyal, végül 3 perc vajúdás és szülés. Na, ebből semmi sem ilyen a valóságban.

Először is ott van a hányinger, vagy ahogy álságosan nevezik: reggeli rosszullét. Gratulálok annak, aki valóban csak reggel volt rosszul. Mert én bárhol, bármikor, bármennyire rosszul tudtam érezni magam. És az az ,,inger” is gyakran túllépte az ingerküszöböt. Úgy kb. 12 hétig mindig ki is tartott.

Tovább: http://www.babanet.hu/hetrol-hetre.php?content=articles-3096